Vér, emberevés és bosszú vegyült a színpadon Heiner Müller Titus Anatómiája, Róma bukása című darabjának magyarországi ősbemutatóján. Shakespeare egyik legvéresebb drámája a politikailag feszült nyolcvanas évekbe oltva, 21. századi szemüvegen keresztül kelt életre a MODEM kiállítóterében. Az előadás rendezőjével, Szabó K. Istvánnal a premier kapcsán beszélgettünk az előadásról.
KULTer.hu: A Csokonai Színház 2014. november 21-én mutatta be Heiner Müller Titus Anatómiája, Róma bukása című drámáját. Ez volt a magyarországi ősbemutató. Több hazai rendezése előzte meg e darabot, de a debreceni társulattal ez volt az első együttműködése. Mesélne kicsit a közös munkáról?
A debreceni teátrumban átalakulási folyamat zajlik, a társulat újjáépítése, a repertoár újrafogalmazása. Egy ilyen helyzetben, azt hiszem, nem kockázatmentes egy Heiner Müller-kommentár programba illesztése. S hogy ez megtörténhetett, azt nagyon fontos vállalkozásnak tekintem a színház vezetősége részéről. Ez a megszokottól eltérő feladvány, részben intellektuális játék, nyers realizmus és tömény poézis, stiláris kuszasága miatt is nehezen megragadható szöveganyag. A kihívás az interpretációs lehetőségekben van, a mű többdimenziós valóságában. Az átváltozás a kulcsszó. Bízom benne, hogy az a munka, mely nem csekély energiát és érvütköztetést kívánt az elmúlt próbahetekben – már csak annak okán is, hogy a szereposztás igencsak sok irányból verbuválódott –, egy érvényes, hiteles előadás formájában tisztul le.
KULTer.hu: A mű Shakespeare Titus Andronicus című tragédiája nyomán íródott. Mennyiben távolodik el az eredeti műtől Müller nyolcvanas években írt drámája?
Az alapanyag Shakespeare első tragédiája. Heiner Müller ezt a gomolygó, véres látomást menti tovább, saját korának összeomlását idézve meg rajta keresztül. A kurtizánok és világcégek Rómája kinőtte határait, földrajzilag és morálisan is. A sikeres hadvezér, lojális katona egy olyan Rómába tér vissza, amelyet saját, konzervatív értékrendje szerint már képtelen értelmezni. Megalázva, megcsonkítva, végső elkeseredésében, bosszúszomjától vezérelve fordul hazája ellen, felgyorsítva ezáltal az amúgy is elkerülhetetlen bukást. A Shakespeare-i alaptörténetet Müller saját asszociációival toldja meg, felnagyítva, globálissá téve a káoszt. Róma katakombái életre kelnek, az áldozatok felfalják a még vergődő hatalom tetemét. „Hátam mögött Európa romjai”, mondja a szerző a Hamletgépben, a Titus anatómiájában pedig az egész emberiség omlik össze.
KULTer.hu: Szövegcentrikus előadásról van szó?
Nem. Sőt, az előadás erőssége – a Shakespeare-Müller poézis mellett – a hangulatban, a térképzési sajátosságokban és a vizualitásban nyilvánul meg. A néző maga is beépül a térbe, része, alkotója az előadásképnek, és energiaterének. „Müller kísérleti területté nyilvánítja az alkotást, és az alkotótárs aktív szerepével ruházza fel a befogadót, akinek a saját módján kell végrehajtania és folytatnia a kísérletet.” Ezt Erika Fischer-Lichte fogalmazta meg, és szándékom szerint a mi előadásunk is megerősíti a gondolatát.
KULTer.hu: Nem elhanyagolható tényező az aktuálpolitikai párhuzam sem. Mennyire mer ma belefolyni a színház a jelenleg zajló eseményekbe?
Merni mer, akinek gyomra van hozzá. Én unom a politikai mutogatósdit a színpadon. Bár kétségívül, aktualitása van annak, hogy a hatalom megveti és megalázza úgy a becsületet, mint a szabadság igényét, függetlenül attól, hogy ezen értékek hordozói barátok vagy ellenségek. A politikai kannibalizmus sem új keletű téma. „A konyha modern filozófiája: az embert az teszi, hogy az embert eszi” – mondja Heiner Müller, és ennél találóbb megfogalmazást én még nem találtam.
KULTer.hu: Az előadást a MODEM-ben játsszák. Mi az oka a szokatlan helyszínválasztásnak?
Elsősorban a játéktér. Egy óriási konyha – installáció, az általunk leképezett világközpont. Jelzett tér, a modern kannibalizmus rideg arénája. Teljes eszköztárával alárendelődik ennek a brutális költészetnek. A művelet alternatív jellege is megkívánja a polgári színházi környezetből való kiemelést. Így, talán a befogadás is fellazul, hiszen a MODEM eleve a szabad asszociációk és a kortárs vizuális művészet bázisa itt, Debrecenben.
A fotókat Máthé András készítette.